Kritika: The DUFF - A pótkerék

Sziasztok Olvasóim!

A mai nap második, s egyben utolsó kritikája a The DUFF című könyvről fog szólni. A könyvből készült adaptációt az amerikai mozikban már bemutatták, és bár nem lett sikerfilm, biztos meg fogom nézi. A történetemhez tartozik, hogy ezt könyvet Az ötödik hullám félbehagyása után kezdtem el olvasni. Az a fantasy hatalmas csalódás volt számomra... Ha egyszer annak a végére érek, ami remélem, nem fog megtörténni, majd arról is írok néhány, nem túl pozitív szót. Tehát a könyv jókor robbant be az életembe, így elnyerte a tetszésemet.

The DUFF - A pótkerék

Írta: Kody Keplinger

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 301

Véleményem:

Ha valaki elkezdi olvasni a DUFF-ot, tudnia kell, hogy nem egy, a Csillagainkban a hibához hasonló könyvet fog a kezében. Nem kell magas elvárásokkal nekiindulni ennek a sztorinak, és akkor hatalmas meglepetés lesz.

Bianca és Wesley kapcsolata eleinte csupán azért alakul ki, hogy a valóságot el tudják közösen nyomni, hogy legyen néhány pillanatuk, amikor ki tudják zárni a külvilágot. Bianca számára az általuk meghúzott határvonal, ha meg is látszik fakulni néha, mindig megerősödik, valahányszor Wesley Duffnak szólítja őt. A fiú persze a történet végéig nem is veszi észre, hogy minden alkalommal, mikor gúnynevén szólítja a lányt, az egyre jobban eltaszítja magától őt.

A két karakter merőben különbözik egymástól. Bianca ki nem állhatja a suli nőcsábászát, Wesley-t. Olyan tulajdonságokat hordoz magában a srác, amitől Biancát a hideg is kirázza. Amikor pedig véletlenül elkezdenek beszélgetni, s figyelni a másikra, kiderül, hogy a problémáik sokban hasonlítanak egymásra. A kapcsolatuk elején csak kihasználják egymást, egy idő után nem tudják titkolni, hogy érzéseik közömbösből hirtelen átalakulnak - s ez a felismerés mindkettejüket megváltoztatja!

Ennek az igazán különleges párnak a kapcsolata jó téma volt, ráadásul a pótkerék gondolata is sok lehetőséget rejtett magában, és szerintem az író ezeket ki is használta. A sok vicces poén, fordulat, és igen, fájdalom zseniális egyensúlyban áll, és izgalmas olvasmánnyal ajándékoz meg.

A kritikák nem dicsérik Keplinger írását, s lehet, hogy nekem is csak azért tetszett, mert kiléphettem hirtelen a már említett Ötödik hullám rabságából, de szerintem többet ér ez a könyv annál, hogy Goodreads-en 3,91 legyen az átlaga.

Kiknek ajánlom:

1. Akik vicces, felpezsdítő olvasmányra vágynak.
2. Azoknak, akik érezték már magukat a felesleges harmadiknak.
3. Mindenkinek, aki szerelembe esett az általa ismert legidegesítőbb sráccal.

Pontokban: 5/4'

Kritika: Anna és a francia csók

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Íme, ez lenne az első posztom a még nem végleges kinézetű blogomon. :) Remélem sok érdekes olvasnivalót fogtok itt találni. Az oldalam célja, hogy a legjobb könyveket tudjam ajánlani a fiatal könyvmolyoknak.

Anna és a francia csók
Írta: Stephanie Perkins
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 384

Általánosságban:

Eredetileg ezt a könyvet Valentin napon szerettem volna elkezdeni, mert azt olvastam Instagramon, hogy ez a tökéletes olvasmány a szerelmesek napjára. A tervemet persze nem sikerült megvalósítanom, hisz egészen február 15-ig J. Lynn Wait for you - Várok rád című romantikus művét olvastam.

Stephanie Perkins könyvei hatalmas népszerűségnek örvendenek, mióta a az Instagram könyves társadalmának a tagja lettem, nem találkoztam olyan fiatallal, aki ne olvasta volna, vagy legalább ne ismerné Anna, Lola, és Isla történetét. Felbuzdulva a jó kritikákon a saját példányomat keménykötésű borítóval vásároltam meg, amit a könyv olvasása után sem bántam meg - ez egy jó jel! :)

Véleményem (spoilert is tartalmaz!):

Őszintén szólva erre számítottam. Úgy, mint sok más regény, vagy éppen sorozat (Luxen sorozat), ez is úgy kezdődik, hogy ez fiatal lány új iskolában kezd tanulni: Perkins annyit tesz hozzá ehhez az igen megszokott helyzethez, hogy Annát Párizsi iskolában helyezi el. A lány nyomorultnak és elveszettnek érzi magát, amíg össze nem barátkozik Meredithtel, s az meg nem hívja saját baráti körébe.

Anna személyisége nagyon szórakoztató, igazán vicces volt olvasni a szenvedéseit, s humoros gondolatait, válaszait, már az első oldal után tudtam, hogy a könyv végén nehéz lesz elengednem. A többi szereplő is nagyon jól ki van dolgozva, Étienne nemzetközisége eredetileg jó beszédtéma, később pedig kedves tulajdonság (angol akcentus). Más kérdés viszont, hogy többször az idegeimre ment a srác. Igaz, hogy eleinte is sokat foglalkozott Annával, és rengeteg programjuk és közös pillanatuk volt, az, hogy nem volt képes az egyik utolsó fejezetig szakítani a barátnőjével, nem igazán pozitív tulajdonság. Anna és Étienne kapcsolata barátság és szerelem között ingadozik az egész könyv alatt, de a bizalom, az együttérzés, a szeretet akkora a két karakter között, amivel talán egyik másik olvasmányomban se találkoztam.

A mellékszereplők felett sem szabad elsiklanom. A kedvenc háttérben mozgolódó szereplőm Josh volt, aki egy igazi művészlélek. Ha nem tudnám, hogy a sorozat utolsó része (Isla and the Happily Ever After - várható magyar megjelenés ősszel) őrá koncentrál, valószínűleg kétségbe esnék, hogy nem ismerhettem meg jobban az Anna és a francia csókban.

Természetesen megkapja az olvasó a hőn áhított happy endet, amit a főszereplők megérdemelnek. A történet egésze szép kerek, izgalmas, fordulatos olvasmány, sok vicces mondattal, párbeszéddel tűzdelve, ami feldobja a gimnazisták monoton hétköznapjait!

Kiknek ajánlom:

1. Mindenkinek, aki már járt Párizsban, esetleg készül a francia fővárosba.
2. Azoknak, akik tanultak külföldön, szüleiktől, barátaiktól távol.
3. Akik szerelmesek, de szívük választottja foglalt.

Pontokban: 5/4'