2015. április 6., hétfő

Kritika: Papírvárosok

Sziasztok!

Remélem, hogy mindenkinek jól telik a szünete! :) Néhány napja befejeztem a Papírvárosok című könyvet, elég sok mondanivalóm van róla. Igazán vegyesek vele kapcsolatban az érzelmeim, de bízok abban, hogy összeszedett kritikát tudtam írni!

Papírvárosok
Írta: John Green
Kiadta: GABO Kiadó
Oldalak száma:

Véleményem:
Mindenekelőtt szerintem célszerű kicsit John Green munkásságáról írnom, hisz ő áll e mögött a könyv mögött. Be kell vallanom, hogy sokakkal ellentétben én nem olvastam a Csillagainkban a hibán kívül más műveit (pl. Alaska nyomában, Katherine a köbön), mert a kritikák sablonosnak, egyformának írják le a sztorijait, karaktereit. Elvileg ez alól a kivétel a már említett Csillagainkban a hiba, ami valóban egy nagyszerű könyv, és a Papírvárosok. Tehát én kitartottam, és vártam a Papírvárosok magyar megjelenését, hisz elvileg ez a második legjobb John Green könyv.

Green stílusa zseniális, megnevettet, kikapcsol, illetve az alaptörténet se rossz, sőt, akár jó is lehetne, ha a sztori nem lenne vontatott.

A főszereplő, Quentin megrögzött Margo Roth Spiegelman (Van valaki, aki elolvassa a könyvet, és nem jegyzi meg fejből a lány teljes nevét? Úgy érzem, legalább százszor lett leírva.) rajongó. Egymás melletti házakban élnek, egy suliba járnak, de máshol helyezkednek el a gimnáziumi hierarchiában. A lány a népszerűek csapatát erősíti, menő pasija van, s gyerekkoruk óta (látszólag) észre se veszi Quentint. A fiú a sulija zenekarjának tagjaival barátkozik, és távolról figyeli Margot éveken át.

Egy együtt töltött éjszaka után - nem kell semmi rosszra gondolni, csupán bosszút álltak Margo barátain, akik megsértették, átverték a lányt - Margo eltűnik. Ez persze nem meglepő, hiszen máskor is csavargott már el napokra, most azonban a megtalálásához szükséges jeleket Quentin számára rejti el, akinek a feladata Margo felkeresése lesz.

Míg a bosszúállások igen szórakoztatók, az utána következő szenvedés, rejtett nyomok megtalálása, és Margo után a faluk felkutatása nekem nagyon hosszadalmas volt. Szegény Quentin rabja Margonak, nem jut eszébe, hogy a lány esetleg nem is szeretné, hogy békén hagyják. Végig tetszett Quentin személyisége, és hogy nem adta fel a keresést, kitartott az álma mellett, vagyis hogy megszerzi az áhított lányt. Azt viszont be kellett volna látnia, hogy a végzős évének utolsó hónapjait teljesen elpazarolta egy olyan csajért, aki aztán, a happy end után is továbbállt, nem pedig vele maradt, hogy örökké együtt éljenek.

Kiknek ajánlom?
1. Akik szeretik az utazásokat, szeretnek egy térképpel beülni az autóba és új helyeket felfedezni.
2. Akik a gimnáziumi hierarchia rétegei közötti különbségeket át tudják élni.
3. Mindenkinek, aki szerette a Csillagainkban a hibát, s nem kedvelte J.G. többi könyvét.

Pontokban: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése