2015. február 25., szerda

Kritika: The DUFF - A pótkerék

Sziasztok Olvasóim!

A mai nap második, s egyben utolsó kritikája a The DUFF című könyvről fog szólni. A könyvből készült adaptációt az amerikai mozikban már bemutatták, és bár nem lett sikerfilm, biztos meg fogom nézi. A történetemhez tartozik, hogy ezt könyvet Az ötödik hullám félbehagyása után kezdtem el olvasni. Az a fantasy hatalmas csalódás volt számomra... Ha egyszer annak a végére érek, ami remélem, nem fog megtörténni, majd arról is írok néhány, nem túl pozitív szót. Tehát a könyv jókor robbant be az életembe, így elnyerte a tetszésemet.

The DUFF - A pótkerék
Írta: Kody Keplinger
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 301

Véleményem:
Ha valaki elkezdi olvasni a DUFF-ot, tudnia kell, hogy nem egy, a Csillagainkban a hibához hasonló könyvet fog a kezében. Nem kell magas elvárásokkal nekiindulni ennek a sztorinak, és akkor hatalmas meglepetés lesz.

Bianca és Wesley kapcsolata eleinte csupán azért alakul ki, hogy a valóságot el tudják közösen nyomni, hogy legyen néhány pillanatuk, amikor ki tudják zárni a külvilágot. Bianca számára az általuk meghúzott határvonal, ha meg is látszik fakulni néha, mindig megerősödik, valahányszor Wesley Duffnak szólítja őt. A fiú persze a történet végéig nem is veszi észre, hogy minden alkalommal, mikor gúnynevén szólítja a lányt, az egyre jobban eltaszítja magától őt.

A két karakter merőben különbözik egymástól. Bianca ki nem állhatja a suli nőcsábászát, Wesley-t. Olyan tulajdonságokat hordoz magában a srác, amitől Biancát a hideg is kirázza. Amikor pedig véletlenül elkezdenek beszélgetni, s figyelni a másikra, kiderül, hogy a problémáik sokban hasonlítanak egymásra. A kapcsolatuk elején csak kihasználják egymást, egy idő után nem tudják titkolni, hogy érzéseik közömbösből hirtelen átalakulnak - s ez a felismerés mindkettejüket megváltoztatja!

Ennek az igazán különleges párnak a kapcsolata jó téma volt, ráadásul a pótkerék gondolata is sok lehetőséget rejtett magában, és szerintem az író ezeket ki is használta. A sok vicces poén, fordulat, és igen, fájdalom zseniális egyensúlyban áll, és izgalmas olvasmánnyal ajándékoz meg.

A kritikák nem dicsérik Keplinger írását, s lehet, hogy nekem is csak azért tetszett, mert kiléphettem hirtelen a már említett Ötödik hullám rabságából, de szerintem többet ér ez a könyv annál, hogy Goodreads-en 3,91 legyen az átlaga.

Kiknek ajánlom:
  1. Akik vicces, felpezsdítő olvasmányra vágynak.
  2. Azoknak, akik érezték már magukat a felesleges harmadiknak.
  3. Mindenkinek, aki szerelembe esett az általa ismert legidegesítőbb sráccal.
Pontokban: 5/4'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése